Egy fotó elkészítésekor sokakban felmerülhetnek többek között a következő kérdések:

A kérdések felsorolását folytathatnám a végtelenségig, s ahány fotós, annyiféleképpen kezd bele egy kép elkészítésébe. A fentiekből is látszik, hogy egy kép komponálása nagyon szubjektív. A fotós határozza meg a kompozíció tulajdonságait, mert nem léteznek pontos szabályok arra vonatkozóan, hogy egyes képeket, milyen kompozícióban kell elkészíteni. Azonban a komponálásnak vannak általános érvényű szempontjai.

Mit is értünk egy kép kompozíciója alatt? A kép jól komponáltnak tekinthető, ha a képi és tartalmi mondanivaló által képviselt formai megjelenés harmonikus összhatást kelt: a kép alkotórészeinek rendjével a néző figyelmét a lényegre irányítja, és megfelel az általános esztétikai követelményeknek. A fényképezés alkotói szabadsága azt jelenti, hogy nem fogadunk el kényszerítő kompozíciós és esztétikai törvényeket, szabályokat. Ezzel ugyanis jelentősen csökkenne az alkotó “szabadságfoka”.

A fentiekből következik, hogy a képi és tartalmi mondanivaló nem független a formai megjelenítéstől, mivel ezek szoros egységet alkotnak.

Próbáljuk meg felsorolni a kompozíciós szempotokat.

1. Iránypontok, irányvonalak elhelyezkedése:
   A kép alkotóelemeinek perspektíváját az irányvonalak állása és az iránypontok helyei határozzák meg. Az iránypontokat a kamera helyes beállításával a komponálás kezdeti szakaszában szükséges kijelölni. A nézőpontok lehetnek ”béka” vagy “madár” nézetek, vagyis alsó és felső nézőpontok. Ez a kamera vízszintes tengelye körüli forgatással érhető el. Ilyenkor a vízszites vonalak párhuzamosak maradnak, de a függőleges párhuzamosok a horizont alatt vagy felett metszik egymást.

2. Képkeret, képkivágás:
   A téma és a rendelkezésre álló technika határozza meg a képkivágást. A leggyakrabban használt kisfilmes gépek esetén a képkivágás téglalap alapú álló vagy fekvő formátumú lehet.
   (A kisfilmes gépek 24x36 mm-es filmmérete mellett a tekercsfilmes gépek négyzet alapú képformátumot használnak. Az APS rendszerben pedig már egyszerre három képformátum áll rendelkezésünkre.)

3. Arányok és szimmetriák a képen:
   A megfelelő hatás eléréséhez fontos meghatározni a kép különböző alkotórészeinek szimmetriai viszonyát is. Ezek beállításával sokat javíthatunk vagy éppen ronthatunk a kép minőségén.

4. Az összhang, harmónia:
   A komponálás legszubjektívebb alkotóeleme. Mindenki számára mást jelent. Az aranymetszés - mely azonban az egyik legfontosabb “harmonia szabály” - a képalkotásban hasonló jelentéssel bír, mint a zenében az akkord.

5. Színek:
   A színes képeken a alkotó színek nagymértékben befolyásolják a kép hangulatát: melegséget adhatnak, fagyos hangulatot teremthetnek az adott színkompozíciók. Fontos, hogy a színek legyenek összhangban a témával, így ezzel a kellő érzést válthatjuk ki a nézőből. A legfőbb befolyásoló tényezők: a színek telítettsége, árnyalata, csillogása
   A fekete-fehér képekre a színes képeknél leírtak analógiája érvényes, amennyiben az ismereteket a szürke különböző árnyalataira vonatkoztatjuk.

6. Megvilágítás
   A megvilágítás lehet természetes és mesterséges. Fő paraméterei: a fény iránya, erőssége, hőmérséklete, színösszetétele, szórtsága, koncentráltága stb. A képalkotás egyik legfontosabb alkotóeleme, hiszen a fotózást sokszor nevezik fénnyel való festésnek.

A fenti kis szubjektív elmélkedéssel remélhetőleg segítettem és sikerült átadnom néhány hasznos gondolatot komponálás fontosságáról. Mivel a téma nagyon személyreszabott, mindenki alakíthatja és kiegészítheti ezt az írást a fórumban és ezáltal segíti mindannyiunk fejlődését.